Az utolsó napon a kulturális és történelmi emlékhelyek kerültek sorra. Nagyenyeden megtekintettük a Bethlen Gábor Kollégiumot, a vártemplomot és az 1848-as emlékművet. Ezután Gyulafehérvár következett, ahol a székesegyház és a Károly-kapuk méltóságteljesen emlékeztettek a magyar történelem dicső korszakaira.
A nap csúcspontja talán a Vajdahunyadi vár volt – mintha csak egy mesébe csöppentünk volna, majd Aradon az aradi vértanúk emlékhelyénél hajtottunk fejet, s helyeztük el az emlékezés koszorúját. Hazafelé a buszon csendes beszélgetések, nevetések és nosztalgikus pillantások jelezték: mindannyian gazdagabbak lettünk – nemcsak élményekkel, hanem történetekkel és érzésekkel
is. Ez az ötnapos kirándulás nemcsak Erdély tájait és épített örökségét mutatta meg, hanem a magyar történelem, kultúra és irodalom élő emlékeit is. Hegyek, kastélyok, templomok,
vendégszerető emberek és közös nevetések kísérték utunkat – igazi időutazás volt, testet- lelket feltöltő élményekkel.
